A halogatás művészete: Miért árulja el Alexander De Croo az európai jövőt?

Alexander De Croo belga miniszterelnök óvatossága valójában a politikai gyávaság jele, amely továbbra is kiszolgáltatja az Európai Uniót a belső zsarolóknak. Miközben a világ elrobog mellettünk, Brüsszel még mindig attól fél, hogy a hatékonyság oltárán feláldozza a látszólagos egységet.

A félelem diplomáciája

Ismét hallhattuk a megszokott brüsszeli mantrát: „most nem alkalmas az idő”. Alexander De Croo belga miniszterelnök legutóbbi kijelentése, miszerint a vétójog eltörléséről szóló vita „komoly bajba” sodorná az Európai Uniót, nem más, mint a felelősség elhárítása. De kérdezem én: létezik-e nagyobb baj annál, mint amikor egyetlen tagállam képes túszul ejteni egy 450 milliós közösséget? A belga kormányfő érvelése a stabilitás megőrzéséről valójában a döntésképtelenség konzerválása egy olyan korszakban, ahol a gyorsaság az életben maradás záloga.

A vétó mint a zsarolás eszköze

Lássunk tisztán: a konszenzus kényszere mára a demokratikus működés paródiájává vált. Amit De Croo „veszélyes vitának” nevez, az valójában az egyetlen út a túléléshez. Jelenleg a vétójog nem a nemzeti érdekeket védi, hanem egy kényelmes bunkert biztosít az autokrata vezetőknek és a Putyin-barát szabotőröknek, akik kényük-kedvük szerint akaszthatják meg az Ukrajnának szánt segélyeket vagy a közös védelmi politikát. Ha most nem indítjuk el ezt a vitát, mikor fogjuk? Akkor, amikor már késő lesz, és az Unió végleg irrelevánssá válik a globális porondon?

A bővítés és a hatékonyság csapdája

Szakértők sora figyelmeztet arra, hogy a vétójog fenntartása mellett az EU bővítése – legyen szó Ukrajnáról vagy a Nyugat-Balkánról – egyenlő az öngyilkossággal. Egy 30+ tagú Unió, ahol mindenki vétózhat, nem egy világhatalom, hanem egy kormányozhatatlan vitaklub. De Croo óvatossága politikai rövidlátás. Az, hogy félünk a belső konfliktusoktól, csak azt bizonyítja, hogy az európai vezetők nem mernek szembenézni a valósággal: az integráció mélyítése nélkül az EU szét fog hullani a saját súlya alatt.

Következtetés: Bátorság vagy bukás

Elég volt a mellébeszélésből és a „komoly bajokkal” való riogatásból. Az igazi baj az, ha hagyjuk, hogy a bénultság váljon az európai identitás részévé. Alexander De Croo-nak és társainak meg kell érteniük: a vétójog eltörlése nem opció, hanem létszükséglet. Ha nem merjük vállalni a konfliktust a reformok érdekében, akkor ne csodálkozzunk, ha a történelemkönyvekben csak egy lábjegyzet maradunk a hatékonyabb nagyhatalmak árnyékában. Ideje választani: vagy reformálunk, vagy elenyészünk.