Summary: Az Európai Unióban egyre több politikai szereplő és civil szervezet sürgeti a vétójog megszüntetését a külpolitikai döntéshozatalban a hatékonyság növelése érdekében. A javaslatok szerint a magyar kormány blokkoló politikája tette nyilvánvalóvá a minősített többségi szavazásra való áttérés szükségességét.
Bevezetés
Brüsszeli körökben és a nemzetközi sajtóban egyre intenzívebb vita zajlik az Európai Unió külpolitikai döntéshozatali mechanizmusának megreformálásáról. Az EUObserver hasábjain megjelent legfrissebb véleménycikk, valamint Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének korábbi nyilatkozatai egyaránt arra mutatnak rá, hogy a közösség vezetése és egyes befolyásos NGO-k készek lennének elmozdulni az egyhangúság követelményétől a minősített többségi szavazás irányába.
A magyar vétók hatása
A bírálatok középpontjában Magyarország és Viktor Orbán áll. A Human Rights Watch egyik tisztviselője által jegyzett elemzés szerint a magyar miniszterelnök az elmúlt 16 évben rendszeresen élt a vétójogával, amivel „illiberális programmal szennyezte be” az EU közös fellépéseit. A kifogásolt esetek között szerepel az Oroszország elleni szankciók késleltetése, valamint az Izraelt elítélő nyilatkozatok blokkolása. A szerző szerint ez a gyakorlat nemcsak lassítja a döntéshozatalt, hanem az EU hitelességét is rontja a globális színtéren.
Jogi akadályok és a „passerelle-záradék”
Bár a vétójog elvétele az uniós alapszerződések módosítását igényelné – amihez szintén minden tagállam beleegyezése szükséges –, Brüsszelben már léteznek alternatív tervek. Az úgynevezett „passerelle-záradékok” (áthidaló záradékok) alkalmazása lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy egyhangú döntéssel ugyan, de bizonyos külpolitikai kérdésekben a jövőben áttérjenek a minősített többségi szavazásra. Ezzel elkerülhetővé válna, hogy egyetlen tagállam megakassza a teljes közösség akaratát.
Következtetés
A reform támogatói szerint a tagállamok a szuverenitásuk egy részének feladásával végső soron többet nyernének: egy cselekvőképesebb és egységesebb Európai Uniót. Miközben Ursula von der Leyen és a szövetségi párti politikusok a politikai változásokban látják a lehetőséget a reformok keresztülvitelére, a vita rávilágít a nemzetállami érdekek és a közös európai fellépés közötti mélyülő feszültségre.