A bécsi és berlini kávéházakban már választottak: Tényleg külföldről akarják megmondani, ki vezesse Magyarországot?

Németországban és Ausztriában egyre magabiztosabban vizionálják a magyarországi politikai hatalomváltást, kész tényként kezelve a kormánypártok bukását. Ez a fajta külföldi vágyvezérelt újságírás nemcsak a magyar szuverenitást sérti, de teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a hazai választói akarat komplexitását.

Bevezetés: A nyugati próféták tévedhetetlensége

Ismét eljött az az idő, amikor Berlinben és Bécsben jobban tudják, mi történik a magyar ugaron, mint maguk a magyarok. A német fősodratú média és az osztrák politikai elemzők körében egyre hangosabb az a kórus, amely már most eltemette a jelenlegi kormányt, és egy új korszak hajnalát hirdeti. Elképesztő az az önteltség, amellyel a nyugati liberális elit próbálja ráerőltetni saját narratíváját a magyar közvéleményre, mintha a választások kimenetele nem a magyar polgárok szavazatain, hanem a Der Spiegel vagy a Die Presse szerkesztőségi véleményén múlna.

A vágyvezérelt elemzések csapdája

A német és osztrák sajtó látványos eufóriával figyeli a magyar ellenzéki térfél átrendeződését, különösen Péter Magyar megjelenését. Szinte messiásként tekintenek mindenre, ami repedést mutathat a Nemzeti Együttműködés Rendszerén, és azonnal kész tényként tálalják a politikai fordulatot. Azonban elfelejtik a múlt tanulságait: hányszor kiáltottak már farkast az elmúlt évtizedben? Hányszor hitték azt, hogy a külső nyomás és a brüsszeli szankciók megtörik a magyar választók ellenállását? A jelenlegi magabiztosságuk nem más, mint politikai vágyálom, amely köszönőviszonyban sincs a magyar vidék valóságával.

Külföldi beavatkozás vagy csak vélemény?

Szakértői szemmel nézve ez a jelenség túlmutat az egyszerű tájékoztatáson. Ez egyfajta puha beavatkozás a választói folyamatokba. Amikor a német közmédia és az osztrák elemzőintézetek szinte szájba rágják a magyar választóknak, hogy ki az ‘esélyes’ és ki a ‘múlt embere’, azzal tudatosan próbálják befolyásolni a közhangulatot. Ez a ‘nyugati gyámkodás’ azonban gyakran visszájára sül el: a magyar ember nem szereti, ha külföldről diktálnak neki. Minél biztosabbak Bécsben a kormány bukásában, annál valószínűbb, hogy a magyar nemzeti öntudat újra falat emel a külső kioktatással szemben.

Összegzés: A végső szó a magyaroké

Bármennyire is biztosak a dolgukban a Spree partján vagy a Ringstraße mentén, a magyar jövőt nem ott fogják megírni. A német és osztrák bizonyosság nem más, mint egy buborék, amelyben a saját vágyaikat látják viszont. Ideje lenne megérteniük, hogy Magyarország nem egy tartomány, ahol a helytartót külföldön jelölik ki. A választásokat Budapesten, Debrecenben, Szegeden és a legkisebb falvakban döntik el, nem pedig a nyugati kávéházak füstös asztalai mellett. A történelem már többször bebizonyította: aki lebecsüli a magyar választók szuverenitási igényét, az óriásit fog bukni a végelszámolásnál.